Hellish Eden (2021-2022)
EN
What was the Hungary my parents grew up in like? Cruel compared to the West, humane compared to its neighbours, surreal from today's perspective, still somehow charming when seen in old pictures.
In my series I attempt to remember a time I haven't lived in, yet, what plays an important role in forming my identity and our current society.
The title Hellish Eden refers to the duality and absurdity of Hungarian communist regime in the 70s and 80s. Based on my parents’ stories I capture fictional situations that could have been possible in the past, still had never happened. My photos are mostly staged, but with using an unusual documentary approach, my purpose is blurring the line between fiction and reality
Nowadays, especially in post socialist countries, talking about past in my parents and grandparents’ generation is often a taboo. Collaborating with my parents and using my imagination I recreate the era they were young in. With this gesture I want to emphasise the importance of talking about past to understand our present and create a better future.
HU
Milyen lehetett az a Magyarország amelyben a szüleim nőttek fel? A Nyugathoz képest kegyetlen, a szomszédos országokhoz képest humánus, mai szemmel nézve abszurd, régi képeket nézegetve valahol bájos.
Az foglalkoztat, hogyan „emlékszem vissza” egy olyan időszakra, amiben nem is éltem, milyen hatással volt ez a korszak jelenlegi társadalmunkra és hogyan hatottak rám közvetett módon a szüleimmel történt események.
Munkámban olyan fiktív helyzeteket jelenítek meg, melyek akár meg is történhettek volna, pusztán az teszi őket egyértelműen fikcióvá, hogy én nem éltem abban az időszakban, amikor játszódnak. Fotóim többnyire megrendezettek, ugyanakkor mégis dokumentarista jellegűek, ezzel elmosva a határt képzelet és valóság között.
Napjainkban, különösen volt szocialista országokban a szüleim és nagyszüleim generációjában a múlt sokszor tabunak számít. Munkámban a szüleimmel együttműködve és saját képzeletemet használva újrateremtem azt az időszakot amiben ők voltak fiatalok, ezzel hangsúlyozva a múltbéli traumák feldolgozásának fontosságát.
EN
My project has three chapters. In the first chapter, I depict the absurdity of the Hungarian communist regime with some irony, using the aesthetics of propaganda posters. Some of my photos are rather based on my impressions or associatinos, but some of them based on concrete stories.
HU
Munkám három fejezetből áll. Az első fejezetben a magyar szocialista rendszer abszurditását jelenítem meg némi iróniával, utalva a korabeli propaganda plakátok képi világára. A képek konkrét történetek, személyes benyomások és asszociációk alapján készültek.
EN
The second chapter is about my mother’s stories. She had idilic childhood in a rich miner town, so she often looks back with nostalgia to this era. Still, as I found out later reading my grandmother’s old diary she left after she died, anxiety and a kind of loneliness was also a part of their life.
HU
A második fejezetben édesanyám történeteivel foglalkozom részletesebben.
Anyámnak idilli gyermekkora volt egy virágzó bányavárosban, Salgótarjánban, így gyakran nosztalgiával tekint vissza erre az időszakra. Azonban később nagymamám régi naplóját olvasva, melyet halála után hagyott ránk, kiderült, egyfajta szorongás és magányosság is az életük része volt.
EN
In the third chapter I’m focusing on my father’s stories who had totally different background. He was part of the underground subculture in Budapest and had multiple conflicts with the police, so he doesn’t like remembering back.
With juxtaposing that two different stories with my image of that absurd and instable system I want to emphasize how subjective the past is and how many different narratives there are.
HU
A harmadik fejezetben édesapám történeteire fókuszálok, akinek egészen más emlékei vannak.
Apám a budapesti underground szubkultúra tagjaként többször is konfliktusba került a rendőrséggel, így nem szívesen emlékszik vissza erre az időszakra.
Egymás mellé helyezve ezt a két különböző történetet, szeretném hangsúlyozni a múlt szubjektivitását és azt, milyen sokféle különböző narratíva létezhet.
